Interjú Dalmával, a Beauty or Beast Gp írónőjével.

by - szombat, június 10, 2017

Sziasztok! Ma ismét egy interjút hoztam nektek. Ismét felkeresett egy bloggertársam, hogy szeretné, ha meginterjúvolnám, és hát nagyon szívesen teszem. Dalma blogját ITT találhatjátok meg.

1. Miért kezdtél el blogolni? 
-Hűha, hát nagyon régen volt már, annyira nem is emlékszem.. 2009-től blogolok és úgy rémlik, csak "szórakozásból" kezdtem el. Leírtam mindig, mi történt velem, volt, hogy a sérelmeimet, szomorúságomat is ott írtam ki magamból és nem érdekelt, hogy a barátaim elolvassák, sőt, abban láttam a megoldást, hogy így, közvetett módon megtudják a bajom. Kicsit gyerekes volt. Azóta már hanyagolom az ennyire személyes dolgokat. Arra is emlékszem még, hogy az egyik barátnőmnek volt blogja és gyanítom, az is közrejátszott abban, hogy nyissak egy sajátot.

2. Hogy-hogy ezt a nevet adtad a blogodnak? 
-Erről valahol már írtam a blogomban is, de a lényeg annyi, hogy biztos mindenki ismeri a Beauty and the Beast című mesét. Na, az ötlet igazából innen jött, aztán rájöttem, hogy nem csak a mese miatt tetszik a cím, hanem azért is, mert a jelenlegi kedvenc sorozatpáromra is illik a történet. Amúgy a mögöttes tartalma az, hogy minden embernek két oldala van, szép is, rossz is, tőle függ, hogy melyiket engedi előtérbe. Legalábbis szerintem. 😀
3. Mivel foglalkozik leginkább a blogod?
-Nem szabtam meg konkrét témát és... nos nem is akarok. Ahogy azt sem, hogy kényszerből írjak. Ez a blog arra szolgál, hogyha van valami, amit meg akarok osztani a "világgal", akkor legyen egy hely, ahova leírhatom. Régebben voltak olyan terveim, hogy minden héten lesz egy téma, amit kivesézek, de valahogy túl erőltetettnek láttam. Szóval minden felkerül, ami nekem fontos: ajánlók, vélemények, személyes érzések, élmények... de nem viszem túlzásba.
4. Milyen gyakran posztolsz? 
-Nagyon rendszertelenül. Van, hogy heteket is kihagyok, mire jön valami téma, vagy történik velem valami, amit leírhatnék. De azért havonta mindig igyekszem életjelet adni magamról.

5. Melyik a kedvenc bejegyzésed? 
-Talán az utolsó előtti, a Stand By You. Lehet azért, mert most érzem, hogy jó úton haladok, vannak barátaim, akikkel sok a közös bennünk és ez nagyon jó érzés. És ugye őket emeltem ki abban a bejegyzésben. 😀 (Persze rajtuk kívül is vannak barátaim, ők a friss ismerettségek - Kivéve Reina.)

6.Elszeretnél érni valamit a blogolással? Ha igen, akkor mit, és mit teszel az érdekében? 
-Nem. Mármint olyan nagy terveim nincsenek vele, mint például azt elérni, hogy a blogolás a munkám legyen és ebből tudjak megélni, vagy ilyesmi. Nekem ez úgymond hobbi, kikapcsolódás, megnyugtató tevékenység - az, hogy kiírhatom magamból.
7. Volt már negatív tapasztalod a blogolással kapcsolatban? 
-Ohhho, kinek nem? Az előző blogomtól épp az vette el a kedvem, hogy olyan szintű negatív támadást kaptam azért, mert történetesen a saját életemről döntöttem, hogy azt a kis szívem nem bírta. Persze, leküzdöttem a támadókat, a trollokat (és a barátaim is kiálltak mellettem), de az a hely többé nem nyújtott biztonságot és nem éreztem azt, hogy ott a helyem. Pedig még jó ideig küzdöttem azért, hogy megteremtsem magamnak újra azt a nyugodt, kellemes légkört, de nem ment. Nos, ezért döntöttem egyrészt a költözésnél, másrészt annál, hogy nem posztolok többé nagyon személyes dolgokat. (Pedig szerettem kiírni magamból.)

8.Kiket követsz nap mint nap? Kinek olvasod minden nap a blogját?
-Őszinte leszek, nem sok embernek. Akihez mindig felnézek, az Yui , Viki, Ninaa és Isabelle . És bár nem kimondott blog, hanem rajzos, de Aoleevhez nézek fel sokszor.

9. Blogoláson kívül mi az ami még érdekel? 
-Hm, lássuk csak. Szeretek írni, rajzolni (bár nem tudok, csak próbálkozok), szerepjátékozni, sorozatokat és filmeket nézni, animéket és mangákat nézni, oldalakat szerkeszteni... igazából sok olyan dolog, amihez nem kell emberek közé mennem.

10. Mit üzensz az olvasóidnak? 
-Talán azt, hogy csak akkor írjanak bejegyzést, amikor kedvük van hozzá - ne erőltessék, annak nincs értelme. De ezt általánosságban is mondhatom. Addig kell csinálni valamit, ameddig élvezzük és mikor kényszerré válik vagy nem leljük benne többé az örömünket, akkor el kell engedni.És azt, hogy ismeretlenül ne ítéljünk el senkit és ne bántsuk, ha nem értünk vele egyet!

Köszönöm az interjút! 

Ha neked is tetszenek az ilyen cikkek, akkor kövess be, hogy elsők között értesülj az újabb bejegyzéseimről. Ha te is szeretnéd, hogy interjút készítsek veled, akkor írj nekem.
Puszi: 

You May Also Like

0 megjegyzés