Interjú a depressed.gportal írónőjével.
Sziasztok! Sokat gondolkodtam, hogy csináljak interjúkat vagy sem, de miért ne? Hisz későbbiekben az írással szeretnék foglalkozni. Újságíró, nagy álmom, hogy könyvet írok, amit ki is adnak de szép álmaim vannak, maradjunk annyiban.:) Az első interjú felem Lili a depressed.gportal írója.
Elsősorban azzal szeretném kezdeni az interjút, hogy miért kezdtél el blogolni? Mi vitt bele téged ebbe blogos világba?
-Ennek több oka is van, de a legfőbbet emelném ki. Nagyon fiatalon, gyerekként kezdődtek a betegségeim, vagy legalábbis a tüneteim és szerettem már akkor is kiírni mindent, ami bánt, foglalkoztat, vagy épp történt. Meg igazából nem is nagyon volt kivel megosztanom a dolgaimat. 2010 végén történt valami, aminek hatására újra tollat ragadtam, így jobban fel tudtam dolgozni a történteket, és végül is 2011-ben úgy gondoltam, hogy magamnak is tudok segíteni, ha leírok egy-két dolgot, és talán másoknak is. Így született meg a blog.
Egy újabb bejegyzés menete nálad, hogy zajlik? Több napon keresztül írod esetleg? Vagy csak ami eszedbe jut leírod, és meg is osztod?
-Előfordul mindkét eset, bár őszintén szólva a legtöbb bejegyzésem amolyan „hirtelen felindulásból” keletkezik. Amikor épp valamilyen érzelem tombol bennem, akkor sokkal jobban meg tudom fogalmazni és írni, amit szeretnék. Ami komolyabb téma (nemsokára jön egyébként egy ilyen bejegyzés), azt akár egy hétig is képes vagyok írni.
Melyik a kedvenc bejegyzésed, és miért?
-Erre valamiért elég nehéz válaszolnom. A február 5-ei bejegyzés jutott eszembe legelőször. Az egy – magamhoz képest – hosszabb írás, és egyben talán a legtartalmasabb is. Amikor azt írtam, akkor úgy éreztem, hogy igazán meg tudtam fogalmazni mindent, úgy, ahogy akartam – bár még maradt bennem akkor is néhány dolog. De nagyon jól esett megírni, főleg azért, mert időközben ráeszméltem olyan dolgokra is, amiket nem feltétlen gondoltam volna. Teljesen őszinte tudtam lenni magamhoz (is), ami nálam néha gond, mert sokszor álarcot viselek minden téren.
Van úgy, hogy egy rossz nap után leülsz,leírod ami bántott az nap, és könnyebb lesz utána?
-Van, persze. Csak sokszor az a „baj”, hogy mire hazaérek, és gép elé kerülök, már jó néhány dolgot leírtam cseten valakinek. Emiatt néha úgymond elmúlik a rossz – ami nem lenne gond, csak ilyenkor szokott zavarni, hogy szerettem volna leírni, de már nem úgy fog sikerülni, mintha akkor nekikezdek.
Szeretnél a blogolással elérni valamit? Vannak ezzel céljaid?
-Hosszú távú céljaim között szerepel például a bloggal kapcsolatban, hogy ne feltétlen csak azt írjam le, ami mondjuk történt velem aznap/azon a héten, hanem más szögből nézve, mi miért lehetett, mire mi a megoldás. Ez azért lenne fontos számomra, mert nagyon bennem van a segítési vágy másokon, hisz tudom, milyen a „pokol”. Van néhány olyan ismerősöm, akik szerint komolyabban kéne foglalkoznom az írással, akár könyvet is írhatnék – bár én ehhez kevésnek érzem magam –, néha elgondolkozom ezen is. Szóval a blog célja később mindenképp a segítségadás lenne.
Mivel blogolsz valószínűleg az írás érdekel, de ezen kívül van még más is ?
-Sok minden van, de szinte semmi sem olyan, ami mellett mondjuk annyira kitartó lennék, mint az írásban – gondolok itt a rajzolásra, festésre például. Általában félbehagyom őket. Ezeken kívül, ami legjobban érdekel: capoeira, sütés-főzés, kreatívkodás.
Mit üzensz az olvasóidnak?
-Csak annyit, hogy soha ne adják fel, legyenek kitartóak, bármiről is legyen szó, bármilyen nehéz életszakaszban is vannak.
Köszönöm, hogy időt szakítottál rám! :)
Köszönöm, hogy időt szakítottál rám! :)
Esetleg ha ti is benne lennétek egy interjúban, akkor nyugodtan írjátok meg kommentben, felkereslek titeket és akkor megbeszéljük. Köszönöm, hogy elolvastad. Nézzétek meg Lili oldalát is, fent a bevezetőnél elérhető a link.
Puszi:
0 megjegyzés