Interjú Annamáriával, az Elfogadó írónőjével.
Sziasztok! Ismét felkeresett egy blogger társam, hogy szeretné, hogy meginterjúvoljam, így hát egyből ugrottam a lehetőségre. Ma Annamáriával olvashattok egy érdekes cikket. Én imádtam olvasni a válaszait.
1. Mikor, és miért kezdtél el blogolni?
-Az első blogomat 2013-ban hoztam létre, akkor még álnéven. Azért kezdtem bele, hogy közöljem a gondolataimat a világgal, de akkor még nem vettem ezt olyan komolyan, mint most. Olvasóim se nagyon voltak, mivel sehol nem osztottam meg, amit írtam, a felület se volt az igazi, úgyhogy azt viszonylag hamar bezártam. Az első blogot, amit igazán komolyan gondoltam, és amit már elkezdtem megosztogatni, 2015-ben indítottam el, immár saját néven.
2. Kik támogattak leginkább, hogy megcsináld a blogod? Esetleg voltak olyanok is akik ellenezték?
-Először a barátaim voltak azok, akik buzdítottak, hogy csináljam, írjam, folytassam. Aztán ahogy elkezdtem megosztani a Facebookon, távolabbi ismerősök is felkerestek azzal, hogy olvasnak, és nagyon tetszik nekik, amit csinálok. Olyanok is voltak köztük, akikkel nyolc-tíz éve nem beszéltem, és a blog kapcsán kezdtünk újra írni egymásnak. Majd szép lassan jöttek az idegen kommentelők, feliratkozók. Nem vagyok egy durván népszerű blogger, de akik követnek, a kezdetek óta velem vannak, és már egy odabiggyesztett smiley is boldoggá tud tenni. Ellenzőim nem nagyon voltak, bár volt, hogy néhányan kiakadtak egy-két bejegyzésemen.
3. Mivel foglalkozik leginkább a blogod? Mesélsz róla?
-Két történetes blog után tavaly belefogtam az ElFogadóba, amit most is írok. Ez egy mindenes blog, vannak itt tanácsok, elmélkedések az életről, önismeretről, gondolataimról, de írtam már zeneajánlót és könyvkritikát is. Fontos témáim egymás és önmagunk elfogadása, és a harc az előítéletek ellen.
4. Milyen lány vagy? Mesélsz magadról egy kicsit, amit fontosnak tartasz, hogy mi tudjunk rólad?
-Tizenkilenc éves, frissen érettségizett, nagyon érzelmi beállítottságú lány vagyok. Fontosak számomra a szeretteim, különösen a vőlegényem, akivel több, mint négy éve alkotunk boldog párost. Vak vagyok, de nem ez az, ami meghatároz, nem ez az életem fő mozgatórugója, bár sok mindent ennek köszönhetek. Szeretem a sportot, a jó zenét, a kávét, a napsütést, a szabadságot, az írást, az olvasást, sokoldalú vagyok.
5. Van valami célod a blogolással?
-Igen, van. Szeretnék segíteni vele az embereknek, beszélni a világ dolgairól, arról, mit hogyan élek meg, hogyan látok, ezzel is megmutatva nekik egyet a számos létező nézőpont közül. A szórakoztatás és a tanácsadás egyaránt fontos az írásaimban, így néha humorosabbra veszem a hangvételt, máskor viszont igyekszem komolyan beszélni komoly témákról, mint például a párkapcsolat, az előítéletek, az iskolai bántalmazás.
6.Kik a kedvenc bloggereid?
-Nincs kifejezetten kedvencem. Leginkább mindenes blogokat olvasok, olyanokat, ahol személyes véleményeket olvashatok. Nem feltétlenül olyanokat, amiknek minden szavával egyetértek, de alapvetően azok a blogok és íróik állnak közel hozzám, akikkel sok a közös pont. Ha nagyon keresek kedvencet, akkor Németh Orsit tudom megemlíteni, akivel kölcsönösen olvassuk egymást, és az elmúlt hónapok alatt mondhatni példaképpé vált számomra.
7. Mit szoktál csinálni szabadidődben?
-Sok mindent. Énekelek, zongorázom, zenét hallgatok, sportolok, sok időt töltök a barátaimmal, írok, olvasok, boldogítom a környezetemet az aktuális agymenéseimmel, rengeteget beszélek, ilyenek.
8. Van más blogod is ezen kívül? Esetleg volt más blogod a mostani előtt?
-Mint már említettem, összesen három blogom volt, ebből kettő, amit igazán fontosnak tartottam, de mindkettőt bezártam, ugyanis szeretném őket regény formájában a kezemben tartani. Voltam még társszerző sok helyen, de ezek sajnos tőlem független okok miatt megszűntek, vagy csak szimplán nem volt már rám szükség.
9. Inspirál valami/ki az írásban?
-Rengeteg dolog inspirál. Először is az utca, a közlekedés. Most, hogy többé-kevésbé kezdek megtanulni egyedül boldogulni, rengeteg érdekes emberrel, életúttal találkozom, akikből ihletet meríthetek. Aztán ott van a baráti köröm, a társaság, ahová tartozom, ott is mindig történik valami, amit kisebb-nagyobb változtatásokkal meg szoktam írni. Na meg a párom, aki bár nem igazán követi nyomon az írásaimat, folyamatosan biztat, ha elmegy a kedvem, és úgy érzem, elég volt, nincs értelme. És úgy egyébként is, melyik lánynak nem lódul meg a fantáziája, ha egy csodálatos férfi van mellette? Ezen kívül van két példaképem, Nick Vujicic és Céline Dion. Nicknek élőben is voltam már előadásán, és könyvet is olvastam tőle, hihetetlen ereje van, Céline pedig számomra a nagybetűs Nő, akire szeretnék hasonlítani, aki jónéhány kamaszkori krízisemen átsegített a dalaival, a hangjával, az értékes gondolataival, mondataival az interjúiban.
10. Mit üzensz az olvasóidnak?
-Azt, hogy igyanak sok jeges kávét! Na, jó, komolyan véve fogalmam sincs. Talán azt, ami ennek az évnek a tanulsága számomra: sírni kell, de nem mindegy, mikor és mi vagy ki miatt. Vannak emberek, akik nem érdemlik meg a könnyeket, a bánatot. Hiszen az élet mindig tartogat valami újat, valami szépet.
Köszönöm az interjút!
Ha te is szeretnéd, hogy készítsek veled egy interjút, mindenképp jelezd nekem.
Puszi:
0 megjegyzés